02.12. Gyors búcsú a lengyelektől. Végre van mocink. Miénk a világ, bárhová elmehetünk. Wow Ella Rock, de magas vagy, de akkor is megmászunk. Adam’s peak után meg sem kottyansz. Miért van az, hogy minden csúcsot épp délben kell elkezdenünk megmászni? Ismét teaültetvényeken át vezet az utunk. Dorka nagyon ügyesen nekimegy egy kiálló teaágnak. Úgy teljes erővel, mert lendület az ugye van mindig. Fúh, vigyázzatok a tea cserjékkel, erős az águk és szép kis véraláfutást csinál a női lábon. Ez is szép volt, visszafelé benyomunk még egy-egy friss kókuszt, szerzünk pár kutyabarátot aztán zúzunk vissza a mocihoz. Egy bácsi vigyázott a… Read More

02.9 Hajnal 2:00, csörög az óra, a csehek már a ház előtt állnak készenlétben. Óh megint ránk kell várni. Bocsii. Kisbusszal megyünk a csúcs előtti faluig. Éjjel kirándulni? Hm, ilyet sem csináltunk még. 5000 lépcső, jelentsen is bármit, irány a csúcs. Csurog rólunk a verejték, ahogy faljuk a fokokat. Hideg van, főleg ha megállunk, úgyhogy inkább csak akkor állunk meg, ha a többiek pihennének. Cseh srác fél úton majdnem feladja. Lelket öntünk belé. Olyan az egész, mint egy nagy zsibvásár, de nem csak az elején, 2000 méteren is. Öreg bácsik, nénik, családosok kisbabával, papucsban, mezítláb, mindenki mászik. Felérünk. Wow ez… Read More

02.07. Korai kelés, Dorka nyom egy tetőterasz edzést az őrületes panorámában, amíg Levi végre kialussza magát a hűvös szobában. Csúcs reggeli a szintén panorámás nappaliban. Ez a srác, Samira, tegnap is folyamatosan körülöttünk ólálkodott a házban és csak akkor ment el, amikor befejeztük a vacsit. És most megint itt van és megint minket szolgál ki, majd elvisz tuktukkal ahova szeretnénk. Basszus, most jöttünk rá, hogy komornyikunk van. Vagy valami hasonló. Teljesen hihetetlen. Irány a botanikus kert. Nyilván csak a turisták fizetnek belépőt. Persze van, aki belóg. Huh, hát itt elég izgalmas növények vannak. Például a 3 méter átmérőjű fa. A… Read More

02.6. Utazós nap ez a mai, de számunkra végül annyira különlegesre sikeredett, hogy egy külön cikket érdemel. Miután elfogyasztottuk az utolsó őrületes reggelinket az organic oázisban, fájdalmas búcsút vettünk a cuki családtól. A papa nem akart minket elengedni. Indulnia kellett tuktukkal, de többször is visszafordult megölelgetni Levit és felajánlotta, hogy maradjunk még egy éjszakát az ő kontójára. Nekünk viszont már megvolt a foglalásunk a következő szállásra, úgyhogy indultunk. Úton a főút fele a szokásos helyen ismét megugatott a kutya, de már nem kergetett, valószínűleg rájött, hogy annyira nem félünk tőle. Szegény denevérek. Itt óriási denevérek vannak. Már első nap feltűnt,… Read More

02.03 Ismét DIY reggelivel kezdtük a napot, azzal a különbséggel, hogy most overnight zab került az asztalra és nem rizs. A rutinos összepakolás után már kaptuk is fel a hátizsákokat, gyerünk tovább, vár a természet és a lágy öle. Irány Habarana. A halálfélelemhez hozzászokva újra buszra szálltunk. Jófejek, segítenek, leszállás Habaranaban, tuktukosok azonnal megtalálnak, de most szükség is van rájuk. Megérkezünk a szállásra. Hát ennél barátságosabb fogadtatásban még nem volt részünk. Itt az egész család és ők tartják fent ezt a csodaszép kis zöld oázist. Még korábban írtunk nekik, hogy szívesen tanulnánk tőlük főzni. Emlékeztek ránk, úgyhogy azonnal irány a konyha…. Read More

02.1. Korán kelünk, 5-kor jön a vonat. Micsoda menőség, 1.osztály, TV a vonaton, reggeli a vonaton, ülünk a vonaton. Harshi (imádott hosztunk) reggel 4től készítette az elemózsinkát, hiába kértük, hogy nem szükséges, itt vendégszeretet van ha szeretnéd ha nem. Legalább az érkezés is korai, amúgy meg ilyen a WC az állomáson…meg sok más helyen is.   Egyből elkap egy tuktuk pilóta, de jófej es vágja a Nokiát, nem bánjuk, beülünk. Érdekesség: nagyon vicces, hogy néha még Európában is pislognak, hogy mi az a Magyarország és hol is van. Erre itt Sri Lankán, ahogy meghallják, hogy honnan jöttünk, hatalmasra szélesedik a… Read More

01.29. Megérkezünk Colombóba. Huh, ez kicsit olyan, mint Bangkok. Sűrű, koszos, hangos, tele tuktukkal. Később kiderült, hogy van egész szép része is, de tényleg nem sok mindent lehet itt csinálni. Fogtunk egy tuktukot. Életünk legizgalmasabb tuktuk utazása volt. Jobbra 1 cm-re busz, előzés jobbról, balról, szembe sáv, 1 cm-re megallás az előttünk lévőtől, miközben a sofőr halál nyugodt. Azt hittük az már hozzászoktunk az izgalmakhoz és az indonéz közlekedést nem lehet überelni, haha pedig de. Végülis egy szabály azért van. Az erősebb és az erőszakosabb győz. Vissza a természethez 🙂 Hopp és már az első szállásunkon vagyunk. Harshi, a vendéglátónk… Read More